Bélférgesség

Bevezető:

Húsevő társállatainknál nem ritkán találkozunk bélparazitózissal. A bélférgek nem csak gusztustalanok, de ránk nézve is veszélyesek lehetnek, és állatainkban is komoly megbetegedést okozhatnak. A fertőződés gyakran fertőzött bélsárral való érintkezéssel alakul ki, de a méhen keresztüli, majd az anyatejjel történő fertőződés is gyakori. A galandférgeket a bolhák is terjeszthetik. A bélférgesség csökkentheti az általános védekezőképességet. Kölyök korban nagyon gyakori probléma!

Tünetek:

Többféle bélparazitózis létezik. Leggyakrabban orsóférgekkel találkozhatunk, amelyek szürkésfehér színűek, hengeresek, cérnaszerűek, de egészen spagettiszerű méreteket ölthetnek. Gyakori a fonalférgesség is, amik szintén szürkésfehér, de lapos szalagszerű kinézetűek. Előfordulhat galandférgesség is, amikor uborkamagra hasonlító ízeket, sokszor láncszerűen összefűzve látunk ürülni. A bélféreg típusától függetlenül a leggyakoribb tünetek a farkas étvágy melletti fogyás, nyálkás bélsár, hasmenés, végbélviszketés, bőrviszketés, időnként bélféregürítés a bélsárral vagy hányadékkal.

Kórjelzés:

Ha a tünetek nem egyértelműek, akkor a bélsár parazitólógiai vizsgálatát kell elvégezni.

Megelőzés:

Fontos hangsúlyozni, hogy a féreghajtó készítményeket rendszeresen adni kell minden húsevő kisállatnak. Kölyök korban 2-3 hetente többször is ismételt féreghajtás javasolt. Erdőbe gyakran kiránduló vagy más kutyákkal sűrűn találkozó kutyáknál, illetve kijáró macskáknak és vadászgörényeknek, ezenkívül kisgyerekes családok esetében negyedévente javasolt széles spektrumú féreghajtót adni. Egy évben egyszer a kutyák kötelező veszettség oltása mellett a féreghajtást is törvény írja elő. A rendszeres széles spektrumú féreghajtók mellett ne feledkezzünk meg a bolhaírókról sem, hiszen a galandférgesség hordozói lehetnek.

A fenti információk nem helyettesítik egy szakember diagnózisát. Szükség esetén mindenképp keressenek fel állatorost.