Veszettség

Bevezető:

A veszettség az emberre is veszélyes gyógyíthatatlan vírusos betegség, melynek közvetítésében a húsevő állatok jelentős szerepet töltenek be. A kórokozó nyállal terjed, általában harapás útján. Az kötelező eboltásnak és a rókák vakcinázásának köszönhetően szerencsére manapság már igen ritka nálunk a veszettség, de húsevő állat okozta emberi harapás esetén minden esetben gondolni kell rá, és a harapásról értesíteni kell kezelőorvosunkat és a hatósági állatorvost is.

Tünetek:

A vírus a harapás után az idegek mentén haladva a központi idegrendszerbe jut, súlyos idegrendszeri tüneteket kialakítva. Jellemző a tudatzavar, viselkedészavar, görcsök, agresszív viselkedés, támadási készség, nyelési nehézség miatt nyálzás, habzó száj, később bénulás, fulladás. Létezik csendes forma is, amikor dühöngő tünetek helyett éppen a vad állatok szokatlan kedvessége tűnhet fel, a veszett róka például odamerészkedik az ember közelébe, vagy visszahúzódva-elbújva támad a hozzá közeledőre.

Kórjelzés:

Biztos diagnózis a veszettségben elhullott állat agyszövetéből végzett vizsgálattal történhet.

Megelőzés:

Hazánkban az ebek kötelező veszettség elleni oltását jogszabály írja elő. Minden kölyökkutyát 3-4 hónapos korában egykomponensű veszettség oltással be kell oltani, majd rá fél évre egy ismétlő oltást kell beadni. Ezután évenkénti emlékeztető védőoltás szükséges! Bár jogszabályi kötelezettség nincs, azért a kijáró, más állatokkal is találkozó macskákat és vadászgörényeket is érdemes veszettség ellen beoltani. Húsevők (kutya, macska, vadászgörény) külföldre történő utaztatása esetén is kötelező a veszettség elleni oltás beadása!

A fenti információk nem helyettesítik egy szakember diagnózisát. Szükség esetén mindenképp keressenek fel állatorost.